Andrelli (Pap J. György) 2012. november 16.
Hitvallása: „Meghökkentőnek lenni könnyű, a szépséget kifejezni nehéz.” (Mahler)
Mit szeretsz Szentendrén?
Nagyon erős kötődésem van. Pécsi származású vagyok, pécsi rajzkörből jöttünk a Kovács Margit múzeumot megnézni, ami szörnyű élmény volt nekem. A boltíves sikátor hangulata a Fő téren viszont magával ragadott. Eszembe se jutott soha, hogy szentendrei festő leszek és azóta is csak ámulok, hogy festő lettem. Formatervezőként tanultam és világítástervezéssel foglalkoztam. Ki szoktam ülni szentendrei témákat festeni, például a Templomdombra, múltkor a Fő térről is csináltam grafikákat.
Mi inspirál?
Az inspirál, hogy beteg vagyok, ha nem festek. Világostól sötétedésig dolgozom, amíg süt a nap. Általában jazz-t hallgatok közben, Zsuzsa közben itt pamacsol és serceg, ami szokott zavarni, kritizál, de jó, mert nagyon építő. Mindig mérges vagyok, amikor kritizálnak, és nem szeretem, de aztán mindegyiken elgondolkodom. Az szokott beletrafálni a kritikával, aki azt mondja, hogy nem ért hozzá – ezt már sokszor tapasztaltam.
Mit szeretsz saját művészetedben?
Szeretek benne élni a képben, amíg festem, ez borzasztó jó érzés. A harmóniát keresem, egy olyan világot, ahol jól érzem magam.
Dolgozol megbízásra?
Gyakran szoktam megbízásra dolgozni. A bérmunkákban is addig kell néznem a portrét, amíg megtalálom a szépséget és a harmóniát benne. Kell, hogy kialakuljon egy kontaktus vele, beleéljem magam és megszeressem. Alkalmazott tervezőként vannak igényeim és kívánságaim, és meg kell oldanom a kérdéseket. Például egyszer kaptam egy megbízást, hogy egy hölgy szeretne a férjéről egy mosolygós képet, de a férje sose mosolyog, csak vigyorog, és akkor mindig kilátszik a két nagy foga, amit nem szeretne. Kérdeztem, akkor mit tegyek? „Ön a művész, oldja meg.” 1 évbe telt mire megoldottam. Ez mindig így volt a festészetben. Például II.Fülöpről készült egy portré, aki fél szemére vak volt és egyik lába rövidebb, a festő lóháton festette meg miközben nyilazott.